Szeresd magad projekt
Egész életemben küzdöttem a pozitív testkép gondolatával, ezért az elmúlt két évben rengeteget dolgoztam a hozzáállásomon, a mindset-emen, hogy ne a kinézetem határozza meg, hogy boldog lehetek-e. De nekem sem könnyű mindig szeretettel néznem a testemre. Velem is előfordul néha, hogy belenézek a tükörbe, és egyből kiszúrom a hibáimat: a vacsorától felpuffadt hasamat, a pattanásos hátamat vagy a narancsbőrömet a combomon. Csak ront a helyzeten, amikor felmegyek a közösségi médiára, és ezrével tolja az arcomba a tökéletesnek látszó lányokat. És habár tudom, hogy amit ott mutatnak, az nem felel meg a valóságnak feltétlenül, akkor is néha bemászik a fejembe a gondolat, hogy én nem vagyok elég jó nő. Pedig valószínűleg ők is küzdenek testképzavarral, nekik is van narancsbőrük vagy striájuk, de jól elrejtik a megfelelő pózzal és megvilágítással.
Elgondolkodtam ezen, hogy minden egyes nő, testtípustól, mérettől és súlytól függetlenül tehetetlenül érezheti magát időnként, amikor megpróbálja megtalálni a pozitívumokat a testében.
Jelenleg 8 hónapos várandósan ez a küzdelem egyre nehezebb nekem is, de szerencsére mindig sikerül visszatalálnom a helyes útra, és szeretni a testemet, ami éppen egy új kis életet teremt.
Amikor a gondolkodásmódomon szeretnék fejleszteni, nem csak azt veszem számításba, hogy én mit gondolok saját magamról, hanem azt a káros elképzelést is, hogy vajon mit gondol rólam a világ. Például amikor terhesen, nagy pocakkal elmegyek az edzőterembe egy leggingset és sportmelltartót viselve csupán, gyakran eszembe jut, hogy mások tuti ítélkeznek felettem: „Mit keres ez itt terhesen? Nem kéne jobban felöltöznie? Milyen plöttyedt lett a teste a terhesség óta…” Ezeket a bántó, saját magam önbizalmát romboló képzeteket igyekszem elűzni és támogató hozzáállással helyettesíteni: „Milyen becsülendő, hogy várandósan is eljár edzeni. Biztos meg lesz a gyümölcse szülésnél és szülés után is, hogy végig mozgott a várandósság alatt. Milyen csinos edzőruhát visel. És még súlyokat is használ, wow.” Nyilván nem tudhatom, hogy valójában mit gondolnak rólam, de ilyenkor mindig visszatér az önbizalmam és a magamba vetett hitem, és ez szerintem meglátszik külső szemmel nézve is.
Ezért szeretném üzenni Neked, hogy a legjobbaknak is vannak hibái, akárcsak neked vagy nekem, és ha el is uralkodik rajtad a gondolat, hogy nem vagy elég jó nő, menj tovább és szeresd magad, szeresd a tested, mert megéri érte küzdeni.