Már egészen kicsiként megismerkedtem a sporttal…

3 éves voltam, amikor anyukámék beirattak úszni, így a víz szeretete a mai napig meghatározó az életemben, és ezt szeretném a kislányomnak is átadni, akivel 4 hetes kora óta járunk babaúszásra. 

Emlékszem, hogy a Margit-szigeti Hajós Alfréd uszodába jártunk az öcsémmel és egy barátunkkal, akinek nehezen ment a fejes ugrás. A szomszédos műugró medence mellől odajött hozzánk egy műugró edző, hogy megtanítsa neki is a fejest. 

Ott annyira megtetszett mind a hármunknak ez a sport, hogy következő héten már az 5 méter mély medencébe ugráltunk. Végül annyira beszippantott a műugrás, hogy több mint 10 évig versenyszerűen űztem, aminek végül az egyetem vetett véget, mert az orvosi mellett sajnos nem volt időm a versenysportra.

De mivel a sport a lételemem volt, így ki kellett találnom valamit, hogy mozoghassak.

Az egyetem mellett volt egy csúcs szuper edzőterem, ahol még uszoda is volt, ráadásul az orvostanhallgatóknak kedvezményes bérletet biztosítottak, így adta magát, hogy elkezdjem a súlyzós edzést.

A konditermi edzésbe egy pillanat alatt beleszerettem, folyamatosan ilyen tartalmakat fogyasztottam a Youtube-on és Instagramon, majd befizettem magam személyi edzésre is, hogy megtanuljam helyesen kivitelezni a gyakorlatokat. Pár hónap után már önállóan edzettem edzésterv alapján, ez még a szokásos gyúrós edzésterv volt.

Majd elkezdtem egyre nagyobb súlyokat megemelni, és így kötöttem ki ismét személyi edzőnél, csak ekkor már erőemelés céllal űztem a sportot. Képzeld, 120 kg-ot is fel tudtam húzni! Szinte hihetetlen volt az a katarzis, amit ezután éreztem. 

Ezután jött a Covid. Lezárt, sötét, üres edzőtermek, kijárási tilalom, halálfélelem a vírustól. Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy beruházunk egy itthoni konditerembe, hogy megőrizzük az egészségünket. Végül 2 éven keresztül kiszolgált minket, kb. 180 kg-nyi súlytárcsánk volt, többféle géppel, csigával, húzódzkodó állvánnyal. De egy idő után már nagyon ingerszegény volt az itthoni környezet, így végül visszatértem az edzőtermi edzésekhez, és egy külföldi edzővel online coaching keretein belül dolgozunk együtt azóta is.

És itt jött képbe a rúdfitness

A sógornőm hívott el egy rúdtánc órára, hogy próbáljam ki vele. Szerintem a legtöbbünknek előítéletei vannak a rúdtánc szó hallatán, én is kétségekkel telve mentem el az első csoportos órára. De rá kellett jönnöm, hogy rendkívül nagy kihívás a rúdfitnesz, és egyáltalán nem közönséges. Mivel erős voltam a súlyzós edzéseknek köszönhetően, így már az első órán volt sikerélményem, úgyhogy azonnali szerelem lett a rúdsport.

Így most már heti háromszor kondizom, és mellette heti kétszer járok rúdfitneszre, aminek köszönhetően rengeteget fejlődött az önbizalmam. Mindkét sportág önfegyelemre, kitartásra és egészségtudatosságra tanított, úgyhogy Téged is szeretnélek buzdítani rá, hogy találd meg azt a sportágat, amit szenvedéllyel és élvezettel tudsz űzni, és tarts ki mellette, mert a tested és a lelked is meg fogja hálálni.

Szeretettel,

Gabi